Ki vagyok én a mintáimon túl?

Amikor elindulunk az önismeret útján gyakran találkozunk a „minták” fogalmával. Beszélhetünk visszatérő élethelyzetekről, ismétlődő kapcsolati dinamikákról, berögzült reakciókról, hiedelmekről vagy olyan működésekről, amelyek sokszor szinte észrevétlenül irányítják a döntéseinket. 

Talán már te is tapasztaltad, hogy bizonyos helyzetek újra és újra megjelennek az életedben, más szereplőkkel, más körülmények között, mégis valahogy ismerős érzéssel. Mintha ugyanannak a történetnek egy újabb fejezete lenne.

Ilyenkor gyakran kezdünk el érdeklődni az önismert iránt. Meg akarjuk érteni, hogy mi áll a héttérben. Miért reagálunk úgy, ahogy, Miért nehéz bizonyos dolgokon változtatni. Miért ismétlődnek ugyanazok a minták.

Amikor tudatosítjuk magunkban ezeket a mintákat, akkor elkezdünk rálátni arra, ami addig automatikusan működött bennünk. Ezáltal, ahogy egyre mélyebbre merülünk önmagunk megismerésében, előbb-utóbb felbukkan egy újabb kérdés.

Ki vagyok én a mintáimon túl?

A mintáink sok mindent elárulnak rólunk, megmutatják, hogy hogyan tudunk kapcsolódni, mitől félünk, hogyan védekezünk, mit hiszünk önmagunkról, a világról.. viszont nem határozzák meg teljes egészében azt, akik vagyunk.

Sokszor annyira hozzászokunk a saját működésünkhöz, hogy észre sem vesszük, hogy azonosulunk vele, azzal hogy azt mondjuk: én ilyen vagyok, én nem tudok nemet mondani, én mindig másokat helyezek előtérbe magam helyett. Nyilván ez is egy tanult működés, amely hosszú ideig szolgált téged. Viszont attól, hogy valami hosszú ideje jelen van az életedben, még nem biztos, hogy az vagy te.

Az önismeret egyik legszebb része számomra éppen az, amikor elkezdjük szétválasztani önmagunkat attól, amit eddig önmagunknak hittük. Nem azért, hogy megtagadjuk a múltunkat, vagy megszabadulnunk minden működésünktől, hanem azért, hogy nagyobb szabadságunk legyen választani. Amíg egy minta tudattalanul működik, addig gyakran ő irányít.

Amikor azonban felismerjük, megértjük és tudatosítjuk, valami megváltozik. Megjelenik a választás lehetősége, lehetőség arra, hogy ne automatikusan reagáljunk, hogy másként döntsünk, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz. 

Talán az önismeret nem arról szól, hogy egyszer és mindenkorra megfejtsük önmagunkat, hanem sokkal inkább arról szól, hogy egyre mélyebb kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. 

Arra figyelni, ami bennünk van, észrevenni a mintákat, megérteni a saját működésemet.

És közben nyitottnak maradni arra a részünkre, amely túlmutat mindezen. Arra a csendes belső jelenlétre, amely a változások, az életszakaszok és a tapasztalatok mögött mindig ott van.

Azt gondolom , hogy az önismereti út nem is arról szól, hogy valaki mássá váljunk, hanem arról, hogy fokozatosan visszataláljunk ahhoz, akik mindig is voltunk.